Meggyőződésem, hogy a mindenféle alapjogi és nyelvészeti érveken felül nagyon egyszerűen jobb anyanyelven megélni a hétköznapokat az élet minden területén, így az igazságszolgáltatásban is. Az sem elhanyagolható szempont, hogy lehetővé válik a méltányosabb igazságszolgáltatás, azáltal, hogy a bíróság előtt bármilyen minőségben megjelenő magyar személy anyanyelvén pontosabban, közvetve a bíróság számára is érthetőbben tudja kifejezni magát. A jogi nyelvezet amúgy sem könnyű, ha pedig nem használjuk anyanyelvünket, könnyen megeshet, hogy nem értjük meg, amit a bíró mond, vagy fordítva, a bíró nem ért meg minket-minden jóindulata mellett sem.

Azt gondolom, hogy a törvényhozás szintjén történt előrelépés [persze van még, amit fejleszteni], de meglévő jogaink érvényesítéséhez jóhiszemű alkalmazásra, mentalitásváltásra és adott esetben a magyar anyanyelvűek részéről határozott többletmunka vállalására van szükség. Gondolok itt olyan lehetséges akadályokra, mint a jól képzett fordítók hiánya, ezért szükséges volna olyan szakemberek képzése, akik mindkét nyelvet, a szakterminológia szintjén, kiválóan ismerik. Másik lehetséges akadály az esetleges „kényelmesség”, amikor anyagi vagy ténylegesen kényelmességi szempontból egyszerűbbnek tűnhet a rutinszerűen kialakított román nyelvű eljárást alkalmazni vagy azt gondolni, hogy a fordítás csak többletmunkát jelent az amúgy is leterhelt jogalkalmazóknak.

A legfontosabb jogszabályok, amelyek lehetővé teszik az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban: Románia Alkotmánya,  A nemzeti kisebbségek oltalmazásáról Strasbourgban, 1995. február 1-jén megkötött keretegyezmény elfogadásáról szóló 33/1995. számú törvény,  A bírósági szervezésről szóló 304/2004 sz.törvény. Fontos előrelépést jelent a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek – Strasbourgban, 1992. november 5-én elfogadott – Európai Kartája, amit Románia 1995-ben írta alá, de csak 2007-ben a 282.sz. törvénnyel ratifikálta. A Karta 2008. május 1.-én lépett életbe. Amig A bírósági szervezésről szóló törvény 5. pontja értelmében az eljárási iratokat románul kell megfogalmazni, ehhez képest a Karta kimondja: “a felek vállalják, hogy nem minősítik érvénytelennek az államban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelven íródtak”. Fontos aláhúzni, hogy a tolmács igénybevétele vagy az iratok román nyelvre való lefordítása az állampolgároknak nem jelenthet többletköltséget.

Felsorolok néhány honlapot, amely segítségünkre lehet (nyelvi) jogaink megismerésében és használatában. Használjuk bátran a www.e-monitor.ro-t, vagyis a Hivatalos Közlöny honlapját, itt bárki számára elérhető a Monitor Oficial legfrissebb száma, sőt a magyar nyelven megjelenő friss példányszámok is elérhetőek, ugyanis a fontosabbnak ítélt jogszabályokat magyar nyelvre lefordítva is megjelentetik. Az Etnikai Kisebbségkutató Intézet oldalán http://ispmn.gov.ro/hu/formulare-bilingve-consilii-locale-primarii/ kétnyelvű űrlapokat találunk, amelyeket a közigazgatásban lehetnek segítségünkre. A www.nyelvijogok.ro magánszemélyek, ”akik megunták, hogy mindig másra mutogassanak” kezdeményezése, rengeteg hasznos információval. Legújabb kezdeményezésükként önkormányzatokra, bíróságokra kitehető, rövid, nyelvi jogi tájékoztatóikat említem, amelyekben felhívják a figyelmet a magyar nyelv használatának jogára, anyanyelven való beadvány készítésének lehetőségére, amelyre a hatóságok anyanyelven kötelesek válaszolni, valamint magyar nyelvű jegyzőkönyv felvételének a lehetőségére, persze bemutatva a jogszabályi hátteret. Megtaláljuk ezen a honlapon a romániai állami intézménynevek magyar megfelelőjét, nyomtatványokat magyarul, valamint bemutatják azokat a legfontosabb jogszabályokat, amelyek a kisebbségi nyelvhasználatot biztosítják. Megtudhatjuk, mely intézményekhez fordulhatunk magyarul. A honlapon a “kék-sárga” baleseti bejelentő nyomtatványhoz vagy akár a 200-as adóügyi nyomtatványhoz magyar nyelvű kitöltési útmutató valamint a hivatalos ügyintézést megkönnyítő folyamatosan bővülő román-magyar szakmai szószedet is megtalálható.

Összegezve: merjünk élni a jogainkkal.

Az érvényes romániai jogszabályok értelmében egy bírósági eljárás részeseként bárkinek jogában áll a magyar nyelvet használni a bíróság előtt, függetlenül attól, hogy egyébként ért vagy beszél románul vagy sem. A törvények értemében bárki szabadon használhatja anyanyelvét, függetlenül attól, hogy milyen státuszban (tanúként, vádlottként stb.) vesz részt az eljárásban, és függetlenül attól, büntető, polgári vagy közigazgatási bírósági eljárásról van-e szó. A magyar közösséghez tartozó bármely román állampolgár, ha ismeri is a hivatalos nyelvet, de anyanyelvén szeretné magát kifejezni, jogában áll, hogy ezen a nyelven tegye ezt a bíróságok előtt. Szintén fontos tudni, hogy az anyanyelv-használati igény nem csak az eljárás kezdetén, hanem az eljárás folyamán bármikor bejelenthető. Ha valaki a magyar nyelvet kívánja használni az adott bírósági eljárásban, akkor a bíróság az ezt igénylő(k) részére ingyenesen tolmácsot biztosít. Anyanyelve használatáért ebben az esetben semmi hátrány nem érheti a peres felet.

Büntetőeljárás esetében magyar nyelven is beterjeszthetőek az indítványok, írásos és szóbeli bizonyítékok, azokat a bíróság nem utasíthatja el, arra hivatkozva, hogy azok nem román nyelvűek.

 Polgári vagy közigazgatási bírósági eljárásban is benyújtható magyar nyelvű dokumentumok és bizonyítékok. A magyar nyelven benyújtott anyagok esetleges fordítása a bíróságok dolga és költsége.